Nem lenne fair arról beszélni, hogy a képek alkotója még csak középiskolás. Nem lenne fair a koráról beszélni. Ha ez a kiállítás csak arról szólna, hogy van egy tehetséges diák  Liskában,  akkor a legtöbben csak kedvesen mosolyognának és valamilyen kifogást keresve kibújnának a kiállítás megtekintése elől. Ha viszont arról beszélünk, hogy ezek a képek egy jászberényi fotós munkái, aki már évek óta a város képi arculatát formálja a szemünkben, az már mindjárt más.

Biztosan sokan látták már a képeit a közösségi oldalakon. Talán már lájkolták is, vagy meg is osztották, de az esetek nagy részében feltehetőleg nem ismerték az embert, aki a gép mögött állt.

Azt gondolom, hogy csodálatos dolog rácsodálkozni valami olyasmire, ami a szemünk elé tárul.

Marci képei nem azt mutatják meg, amit mi, „földi halandók” is láthatunk.

Mi általában nem mászunk magas épületek tetejére éjszakánként; különösen nem pl. szilveszter éjszaka csak azért, hogy egyszerre lássuk az összes tűzijátékot, amit a városban fellőttek a bulizó fiatalok. Általában mi azok vagyunk, akik szemébe a pernye hull, vagy épp bosszankodunk a fűtött szobánkban a nem kívánt zajhatás miatt.

Marci nem azt mutatja meg, amit mindenki láthatna, ha figyelne. Nem is mondhatnám, hogy a mi hibánk ez.

Marci keresi a különleges alkalmakat és különleges nézőpontokat.
Különleges alkalom lehet neki bármi: egy ködös reggel, a frissen begyújtott kémények füstje, a nagy forgalom, párás alkony…

 A fantasztikus az, hogy amire ő rá tud csodálkozni, az mégiscsak „köznapi” egy más perspektívában.

Ezért állunk hitetlenkedve pl. a Szövetkezet út-Kossuth út találkozásánál készült felvételén is. Az embernek olyan érzése van, mintha egy nagyvárosi forgatagba csöppenne. Pedig nem az, csak az ő szemüvegén keresztül látva a világot akár az is lehetne.

Mondhatnánk, hogy „ennyi az egész… jó időben, jó helyen kell lenni!”

Ha csak ennyi lenne a képek titka, akkor sem biztos, hogy felkelnénk fel a puha-meleg ágyunkból hajnali négykor, hogy ellenőrizzük, hogy elég ködös lesz-e a napfelkelte… Marci mindent előre eltervez a fotózásai során. Semmi sem véletlen. Ha mégis, akkor visszatér a helyszínre még egyszer, megfelelőbb időpontban, hogy tökéletes legyen, amit eltervezett.

Még ez is kevés ahhoz, hogy valaki jó képet adjon ki a kezei közül. Itt kompozíciót, színkontrasztokat és formákat látunk megfelelően elrendezve. Ezek így együtt már beszélnek hozzánk.

Nyugalmat- vagy épp lendületet közvetítenek, de minden esetben vizuális élményt nyújtanak. Ezt külön kiemelném abban a korban, ahol számolatlanul készülnek- és töltődnek fel a fotóink ország-világ elé a közösségi oldalakra. Ez azt az illúziót csöpögeti belénk, hogy mi mindannyian fotósok vagyunk. Na persze azok a képek csak „gyors használatra” készülnek. Végig görgetjük őket és már nem is léteznek tovább. Nincs utóéletük.

Azt gondolom, hogy az itt látható munkák nem ilyenek. Hiszem és tudom, hogy Marci képei hosszú távra szólnak és nem fog rajtuk az idő. Mérföldkövek ezek a város számára, hiszen tudomásom szerint ilyen- és ehhez hasonló képeket ez eddig nem készültek a városunkról. Évtizedek múltán is megkerülhetetlen tényezői lesznek a Jászberényről alkotott képünknek.

Nagy Tamás

2015. december 14-én került megrendezésre a már hagyománnyá vált „Karácsonyi vetélkedő” a intézményünkben. A vetélkedő most is népszerű volt, 9 csapat versengett a hőn áhított első helyezésért, melyet a 11.G osztály csapata szerzett meg. Második lett a rajzszakkör és a székhelyintézmény csapata. A csapatok fej-fej mellett haladtak a játékos feladatok sikeres megoldásában, a zsűri nehéz helyzetben volt, végül több helyen alakult ki holtverseny. A hangulat nagyon jó volt, tanárok, diákok egyaránt szurkoltak a csapatoknak. A versenyzők élvezték a nemes küzdelmet, sokan jövőre is megpróbálják majd. A helyezettek díjazásáról és a versenyzők, szurkolók szaloncukoradagjáról az iskola diákönkormányzata gondoskodott.

Az Aulea Alapítvány középiskolásoknak szóló beavató táncszínházi programjának keretében  A rossztanuló felel  és aBemelegítés című előadásaival járja az országot és még a határon túli magyarlakta területeket is. Így érkeztek el a kortárs táncművészet képviselői 2015.12.09-10-én iskolánkba is.

Juhász Kata koreográfus és táncos, illetve 3 társa 135 tanulónk, a 10.D és a 11. E,D, és G diákjai részére tartották meg a  tantermi, illetve a tornatermi előadást. Mindkét produkciót moderátor vezette megbeszélés követett, melynek során megtörtént a tartalom és a forma egységének felfedezése, felfedeztetése; az érzelmek, a zene és a mozgás egységben történő megjelenésének, összefonódásának felismerése, felismertetése.

A résztvevő tanulókat lenyűgözte az a hatalmas fizikai és - ezzel párhuzamosan - szellemi tevékenység, melyet a táncosok véghezvittek a közel negyvenöt perces előadás folyamán. Mindkét előadás maradandó élményt adott a diákok számára, kaput nyitott egy számukra eddig ismeretlen világra, lehetőséget teremtett szellemi és lelki fejlődésükben egy új irány megismerésére.

Ahhoz, hogy ez a két előadás létrejöjjön, eljusson tanulóinkhoz, szükség volt a HAGGENMACHER UDVAR Ingatlan-hasznosító Korlátolt Felelősségű Társaság anyagi támogatására, mellyel a „belépőjegyek”megvásárlását tették lehetővé. Önzetlen segítségüket ezúton is köszönjük!

Iskolánk három diákja sikeresen szerepelt a Gróf Széchenyi Család Alapítvány által kiírt I. Széchenyi rajzpályázaton.  A téma a sportszeretet, a sporthoz fűződő személyes kapcsolat volt. Széchenyi István a Hitel című művében fejtegeti, hogy a magyarok túl későn kezdenek sportolni. Jónak azt találja, ha minél kisebb kortól jár valaki sportolni. A „Legnagyobb Magyar” biztosan örülne a mindennapos testnevelésnek, de annak is, ha a gyerekek az iskolán kívül is edzenék magukat.

 A zsűri tagjai Bittner Márta rajztanár, Mógor László rajztanár és a gróf leszármazottai képviseletében Széchenyi Viktória voltak. A díjkiosztás és a művekből készült kiállítás ünnepélyes megnyitója 2015. november 24-én volt a Pesti Vigadóban. Iskolánk 10. a osztályos tanulója, Galbács Attila megnyerte az I. kategóriát Kötéltánc című munkájával. Kiss Tímea(alkotásának címe Tánc) és Laboda Vivien 11. g osztályos tanulók (alkotásának címe Kavargó) különdíjban részesültek. Mindhárom diák felkészítő tanára Nagy Tamás tanár úr. Eredményükhöz ezúton is gratulálunk!

Az idei Erasmus programban részt vesznek a Nagyboldogasszony Iskola diákjai. Ennek kapcsán előzetesen megrendezésre került a program fő céljait összegző logók versenye is, amelyre minden ország vitte a hazájában elkészített alkotását. Nagyon büszkék vagyunk, mivel ezt a versenyt a jászberényiek megnyerték, így az általuk készített logó képviseli a programot két éven keresztül. Ebben köszönjük Nagy Tamás tanár úrnak a munkáját!

Taczman Mária

Hagyományosan november közepén rendezte szalagavató bálját iskolánk. Az elmúlt évekhez képest változást jelentett, hogy a Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola és Gimnázium végzősei is az ünnepeltek között szerepeltek. Rendhagyó volt az esemény több szempontból is. Valamennyi liskás diák már a katolikus iskolában kezdte meg tanulmányait, és a székhelyintézmény tanulói először vehettek részt ilyen rendezvényen. Dr. Novák István a köszöntőjében ezeket is hangsúlyozta, majd külön megköszönte valamennyi szervező, résztvevő munkáját és gratulált a 134 végzősnek. Beszédében utalt a párizsi terrorcselekményre, amelynek áldozataira néma felállással emlékeztek a jelenlévők.

Az ünnepség elején főigazgató atya megáldotta a szalagokat, majd feltűzte az osztályfőnököknek, akik pedig diákjaikat tüntették ki a középiskolai éveikre emlékeztető jelképpel. Az eseményt felemelőbbé tette, hogy a tűzést követően főigazgató úr és az adott intézmény igazgatója is kézfogással fejezte ki gratulációját az ünnepelteknek.

A bált a végzős osztályok tánca nyitotta meg. A 12.D osztály bécsi keringőt (betanította Molnár József) mutatott be, míg a 12.G osztály modern táncában (Szabó Roland) rock and roll keveredett katonai elemekkel. A 12.A osztály táncmixe (Józsa Péter) vélhetően egy idősek otthonában játszódott, felvonultatva számos táncfajtát. A 12.B osztály latin mixe (Szabó Roland) remekül oldotta meg, hogy a sok fiú mellett a táncban szereplő kevés lány is érvényesülni tudott. A 12.C osztály a „Kalózok táncával” (Bőszéné Nagy Anett) új színt hozott  a parkettre, a fiúk produkciója számos látványos elemet tartalmazott. Az évfolyamtánc (Szabó Roland) bécsi keringő volt, amely összesen 66 főt mozgatott meg. Valamennyi műsorszám nagy siket aratott a jelenlévők körében.

A produkciók után a végzősök az első táncra szüleiket kérték fel, majd kezdetét vette a hajnalig tartó mulatás a Pezsgő Zenekar közreműködésével.

November 9-én, hétfőn este sor került a kollégiumunk egyik termében berendezett kápolna felszentelésére. Nagy Bálint, 11. a osztályos tanuló Reményik Sándor Templom és iskola című versének előadásával rámutatott az este fő témájára: nem létezhet templom és iskola egymás nélkül.

A szentmise kezdetén dr. Novák István főigazgató atya köszöntötte a megjelent kollégistákat, iskolánk vezetőit és tanárait, az énekkar tagjait. Bevezetőjében kifejtette, hogy régi terv valósult meg a mai napon: a katolikus iskolává való válás fontos állomása a kápolnaszentelés. A rendelkezésre álló lehetőséget most úgy használjuk ki, hogy egy régi tantermet alakítottak át a hitoktatók kápolnává. Ennek a szakrális térnek a megléte átlényegíti a mindennapi munkát is: van egy olyan csendes, szent régiója az épületnek, ahova a hétköznapokban be lehet térni, az istenhitet meg lehet találni.

A szentelés Assisi Szent Ferenc tiszteletére történt, aki iskolánk védőszentje is. Szentbeszédében a főigazgató atya rávilágított a november 9-i nap jelentőségére: a Lateráni Bazilika felszentelési ünnepe ez. Bár az egész földkerekség temploma, egyben a pápa székhelye, minden templom anyja Róma éke, ami itt, a mi szerény kápolnánk oltárán történik, az lényegében ugyanaz. Isten csak a szív jóságát nézi, a szent tér adta atmoszférát, a jótettek hatását itt is lehet érezni. A jó Istennek jó hallása van, Ő azt szeretné, hogy nyugodt helyen legyen a szívünk, be tudjuk fogadni a jót, a rosszat pedig ki tudjuk lökni. Végül emlékeztetettOlofsson Placid atya, bencés szerzetes élettörténetére, aki visszaemlékezéseiben azokat az alkalmakat nevezi élete legszebb szentmiséinek, amelyeket a szovjet fogságban, az éjszakai csendben, az őrök nyugovóra térte után mormolt el néhány társával, és az áldozati oltáron a nehezen megszerzett szőlőszem helyettesítette a bort, a tésztaszerűség a kenyeret.

Végül dr. Novák István megköszönte azok munkáját, akik a kápolna létrejöttében segítettek, a kollégistákat pedig bátorította, hogy használják, térjenek be, amikor csak szükségét érzik. A szentelés ünnepi hangulatát az iskola énekkarának közreműködése emelte, Baginé Szalka Eszter tanárnő vezetésével.