November 21-én teltházas előadást tartott az összevont katolikus iskola főigazgatója, dr. Novák István plébános atya.

A számos kollégát is megmozgató eseményre már régen vártunk: a jászberényi közönség most hallhatta először az atya doktori disszertációjának nagyon vázlatos és rövid összefoglalóját. Az eseményre a Szent István Házban került sor a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szervezésében, így az egybegyűlteket a helyi csoport elnöke, Vargáné Deme Katalin köszöntötte. 

Az atya értekezésének témája egy mindannyiunk számára égető időszerű sorskérdés: a keresztény-iszlám párbeszéd és annak teológiai lehetőségei. Az atya felhívta rá a figyelmet, hogy a 2001. szeptember 11. után eltelt 15 forrongó év, a migrációs válság, az Iszlám Állam emberiségellenes rémtettei és a szinte sajnos mindennapos terrorcselekmények minden eddiginél szükségszerűbbé tették a két világvallás közti párbeszéd kérdéseit. Leszögezte, hogy a dialógus, a párbeszéd a gondolkodó ember válasza a harccal szemben.

Előadása fő gondolati ívét a két világvallás hasonlóságainak és különbségének bemutatása jelentette: beszélt az iszlám öt alappilléréről, a napi imáról, a böjtről, a zarándoklatról, az alamizsnáról és a hitvallásról. Hallhattunk az iszlám hívők jelenlegi lélekszámáról, a Korán alapvetéseiről, a dzsihád valódi jelentéséről. Ezzel párhuzamosan szó volt a keresztény vallás alapvető dogmáiról, az ősatyákról, esetleges közös ősökről, a Biblia tanításáról. Az atya kitért a keresztény európai világ egyik legnagyobb problémájára is, amit a gondok melegágyának nevezett, ez pedig a 21. századi európai ember nihilizmusa. Kiürülő, feleslegessé váló templomainkból kocsma, szupermarket, luxuslakás lesz, a jólét miatt kiüresedő, küzdeni elfelejtő társadalom pedig pontosan egy olyan űrt termel meg, ami helyet adhat valami más térhódításának?

Előadása végén összegezte a kimeríthetetlen témát: Isten az élők Istene, nem megoldás a harc, a vérontás. A közös pont a szeretet! A Korán is egy könyörületes istenképet fest.  Salam aleikum! Béke veled!

A JÓ SZÓ Esték beszélgetéssorozat őszi meghívott vendégei Szemerédi Bernadett és Széplaky Géza színművészek voltak városunkban november 23-án, szerdán este. Az eseménynek hagyományosan a Jászberényi Katolikus Iskola Nagyboldogasszony Tagintézményének ebédlője adott otthont. „Ahol az Ég és Föld összeér” – ez a sorozat mottója és ehhez mérten olyan közéleti vagy szakmájukban elismert előadók találkoznak a jászsági közönséggel, akik hitelesen és hűen tudnak vallani hitükről, istenkapcsolatukról, magyarságukról, emberségükről.

Az est háziasszonya, Molnár Györgyné a művésznő egy riportjából vett szavaival köszöntötte az egybegyűlteket: „ – A művész – még akkor is, ha nem hívő – szolgál. Hiszem, hogy egy szerep megformálásakor, éneklés, versmondás közben csatornává, „üres edénnyé” válunk, amely a mennyei Atya által telítődik meg. Nekem ebben az a dolgom, hogy ezeket a felsőbb tartalmakat tehetségemhez mérten, magamon átszűrve továbbadjam. A színház, az előadóművészet szolgálat, és minden egyes szolgálat ünnep, mely az embert nemesíti, magasabb régiókba emeli.” Szemerédi Bernadett művésznő egy kis bánáti településről, Hódegyházáról indult el, hogy Szeged érintésével Budapesten kössön ki. Vallomásában elmondta, hogy pályakezdő, szabadúszó, hívő színészként állt a gyógyító művészet szolgálatába, hogy felsőbb, érzékszervekkel nem tapasztalható tartalmakat közvetítsen hallgatóságának. Irodalmi zenés összeállításában irodalmunk istenes tematikájú alkotásait idézte fel, többek között szavalt Sík Sándor, Reményik Sándor költeményeiből.

A megidézett verssorokat személyes ars poéticájával fűzte egésszé az előadó. „A nyelv ma néktek végső menedéktek” – vallotta Reményik Az Ige című versében a vérzivataros 20. század eleji Erdélyben, amikor tényleg élet-halál kérdése volt a magyar szó. Ennek kapcsán beszélt Szemerédi a kimondott és leírt szó felelősségéről. A szavak ereje nemcsak mindennapi, személyes ügyünk, egy színművésznek ez a kenyere, felelőssége, vállalt hivatása. „A színházkultúra összefonódott a magyar nyelv ügyével, így a színésznek még súlyosabb feladata, hogy a jó szót hangoztassa és hozza el közönségének” – vallotta bemutatkozójában. A szavakkal kapcsolatban nem megkerülhető kérdés a csend retorikája, amire szintén kitért az egyórás előadás. Nemcsak a megidézett művészeti alkotásokban hallhattunk a csend erejéről, nehézségéről, hanem személyes élettörténetéből is a hallgatók elé tárt két olyan epizódot, amikor a „jó Atya” – ahogy ő hívta –, egy időre elhallgattatta. Az egyik egy súlyos gégebetegség időszaka volt, a másik egy erdélyi turné, amikor pedig a természet fensége intette csendre a művészt. Ezekben a küzdelmes időszakokban türelemmel, alázattal tanulta a szolgálatot, azt, hogy a fájdalom nemesre ötvöz.

Egy másik személyes epizódban beszámolt jótékonysági munkájáról. Egy fellépés alkalmával megismerkedett Kiss Márton erdélyi atyával, aki elhívta Bélfenyérre, egy Nagyvárad melletti kis településre. Miután belelátott az atya munkájába és az általa vezetett gyermekotthon mindennapjaiba, felajánlotta, szívesen énekel a javukra. Ha kapta ezt az adományt a Jóistentől, akkor szerette volna jótékony célra is fordítani. Életének ezzel a szeletével talán többet kapott a gyerekek hálája által, mint amit adott. A nemcsak prózai műfajban jeleskedő színésznő varázslatos, simogató énekhangja, dísztelen, minden allűröktől mentes, őszinte előadásmódja igazán elért a hallgatóság szívéhez. Elhangzott Celine Dion és Andrea Bocelli világhírű dala magyarul Nézz rám, Istenem címmel; valamint az Egyiptom hercege című meséből a Mert Ő küld száz csodát című dal; Leonard Cohen Hallelujah-ja egy sajátos fordításban; Zorán szerzeménye, a Kell ott fenn egy ország és a kántor nagyapától tanult ének, az Itt vagyok most, jó Uram.

A színésznőt lélekemelő előadására vőlegénye, Széplaky Géza színművész is elkísérte. A megidézett Tóth Árpád- és Ellen Nitt-sorokon kívül menyasszonyára pillantva csak ennyi személyes vallomást tett: „Ugye értik, hogy miért kértem feleségül?” Az este hagyományosan a jelenlévők között CD-sorsolással ért véget. A legközelebbi beszélgetésre a következő év tavaszán kerül sor. A színésznőnek ezzel nem ért véget jászberényi tartózkodása, másnap az Udvari Kamaraszínház produkcióját, a Kié ez az ország? című történelmi drámát hozta el színésztársaival a jászberényi közönség elé.

November 16-án rendhagyó osztálytermi komplex színházi nevelési előadás közönsége lehetett a Jászberényi Katolikus Óvoda, Általános Iskola Liska József Tagintézményének 10.e és 10. g osztálya.

Az osztálytermi színházi nevelési előadás rendkívül friss és impulzív műfaja a színházi nevelési területnek. Magyarországon az utóbbi években egyre több színház és társulat vállalkozik arra, hogy megismerje, megtapasztalja ezt az igencsak izgalmas formát. Nem véletlen, hiszen ez a forma lehetővé teszi, hogy a fiatalok saját környezetükben, aktív részvételükkel, közösen megtapasztalhassák a dráma szerepét az életükben. A programmal a művészek „házhoz”, azaz osztálytermekbe érkeznek. Az előadás néző- és játékterét iskolapadokból, székekből alakítják ki, minimális kelléket használva. A színházi előadást interaktív játékokkal szakítják meg, hogy az osztályközösséggel közösen gondolkodjanak azokról a kérdésekről, amelyeket a történet szereplői körüljárnak.

A Verona 1301 című darabot a Malom Színház és Főnix Fészek Műhelyház szervezésében a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művészei adták elő. A háromfős színészgárda játékát egy drámapedagógus által vezetett foglalkozások váltották. A Shakespeare Rómeó és Júliája nyomán készült darab olyan emberi és társadalmi kérdéseket feszegetett, mint hogy miért és miként szól bele a fiatalok életébe a felnőttek világa.

„Mi a név? Mit rózsának hivunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Ha Rómeót nem hívják Rómeónak, Szakasztott oly tökéletes marad Akármi néven…” – dühöng tehetetlenségében Júlia az erkélyen. A tizenhárom éves lány most tapasztalja meg a generációkon keresztül hagyományozott gyűlölet képtelenségét. Hiszen neve miatt gyűlölnie kellene azt a fiút, akibe pár órája beleszeretett. A fiatalok képtelenek elfogadni a családjaik által támasztott normát. Nem akarják gyűlölni, akit gyűlölniük kellene, és nem akarják összekötni az életüket azzal, akit nem szeretnek. „Amikor egy tragédiában úgy dönt valaki, hogy meghal, akkor az emberség mellett dönt. A tragikus hős nem tud kompromisszumot kötni az embertelenséggel – elképzelhetetlen lenne, hogy Antigoné meggondolja magát, vagy Oidipusz vállat vonva úgy dönt, hogy mégsem vakítja meg magát” – fogalmaz Edward Bond, angol drámaíró, kortárs színházi gondolkodó. Rómeó és Júlia sem dönthet másként, hiszen elfogadhatatlannak tartják azt a világot, amelyben kénytelenek volnának tovább élni. Amely világban nem dönthetnek szabadon, amely világot alapvetően meghatározzák az érdekkapcsolatok, és amely világban egy másik társadalmi csoporttal – másik családdal – szembeni gyűlölet meghatározza a hétköznapokat. Ők az emberség mellett döntöttek.

A szerdai projekt tele volt izgalmas megoldásokkal. Milyen mértékben emelhető be Shakespeare nyelve egy modern darabba és mely részek viselik el az átdolgozás beavatkozását? Hogy lehet fiatal férfiként a dajkát megjeleníteni, fiatal lányként pedig a ferences barátot? Hogy lehetséges egy ilyen sokszereplős történetet hárman előadni? Melyik szereplő az, amelyik arctalanságában arra sem érdemes, hogy a színpadon megjelenítsék? Mi történhetett azután, hogy a dráma véget ér, hogy az utolsó mondatok is elhangzottak? Mit jelent egy név, amit a világra születő kisbaba megkap? Hogy lehet szoborcsoportot emelni diákokból a szereplőknek? Hogy lehet „bekopogtatni” a történetbe és megszólítani egy-egy szereplőt, megkérdezni tőle döntései miértjét?

A rendhagyó osztálytermi színházi nevelési előadás célja volt, hogy a drámában kibontakozó konfliktusok miértjén gondolkozzanak a művészek a résztvevő diákokkal, hogy a színház nyelvén keresztül körüljárják azokat a krízishelyzeteket, traumákat, amelyeket végigélnek a történet szereplői. A középiskolás közönség számára ezen az előadáson tényleg a szemük láttára elevenedett meg az irodalom, olyan életre szóló élményt adva, amit magukkal tudnak vinni a hétköznapjaikba. A művészet tényleg az tudott számukra lenni, aminek lennie is kell: iránytűnek, gondolkodás-és személyiségformáló erőnek, valami olyannak, „ami lemossa a lélekről a mindennapok porát.”

Október 4-én, kedden történelmet írt a Liska Középiskola: hosszú évtizedek óta először készült színpadi előadás, amelyet az egész diákság és a tanári kar együtt tekintett meg. A hiánypótló eseménynek eddigi oka a helyhiány volt, azonban az augusztusban átadott Nagyboldogasszony iskolai tornacsarnok méltó otthona lesz a reményeink szerint most elkezdődő és folytatódó diákszínpadi előadásoknak.

Október 4-e Assisi Szent Ferenc ünnepe, egyben iskolánk védőszentjének napja is. Az első négy óra után kezdték megtölteni a csarnokot diákjaink és valamennyi pedagógus is. A 10. g osztály tanulója, Cs. Nagy Szilvia nyitotta meg a műsort az aradi vértanúkra való emlékező soraival. Majd dr. Novák István főigazgató atya osztotta meg velünk ünnepi gondolatait. Üdvözölte a hagyományteremtő kezdeményezést, jelképesen átadta használatra az új épületet és kérte, hogy töltsük meg élettel. Majd Assisi Szent Ferencre emlékezett: kiemelte, hogy azért őt választották az egyházi iskolává válás kezdeményezésekor védőszentnek, mert letisztult egyszerűsége, az evangéliumi tanításhoz való ragaszkodása mindannyiunk hétköznapi életében példaértékű. Felhívta a figyelmet Szent Ferenc adakozó, segítő jószándékára is és egyben megköszönte valamennyi osztálynak a gyűjtést a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára.

Az ünnepséghez két iskolai verseny is kapcsolódott. A főigazgató atya átadta az angol és a német nyelvi iskolai megmérettetés dobogós helyezettjeinek a diákönkormányzat ajándékait. Majd a rajzverseny értékelésére került sor: a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria pedagógusa, Kerekné Mihalik Judit értékelte a beérkezett pályázatokat, átadta a jutalmakat és rövid összegzést adott a díjazott alkotásokról, amelyeket a kiállított paravánon meg is lehetett tekinteni. Ma már iskolánk falait díszítik ezek a képek. Mindkét verseny díjazottjairól külön bejegyzésben lehet tájékozódni.

Ezt követően a „Ne sokat tégy, de azt jól!” című színdarabot tekintettük meg a 9.b osztály előadásában. A Szent Ferenc életét összefoglaló jelenetsorozatot Franco Zefirelli Napfivér, Holdnővér című kultikus filmjének kulcsjeleneteiből állítottuk össze. A képekkel kísért színpadi előadást a Liska Vegyeskar lelket emelő énekszava kísérte. A kórus a világhírű filmzene magyar fordításával színesítette a jeleneteket, illetve a Szent Ferenc imáiból összeállított énekekkel. Nagy és bátor tett volt az iskolánkba egy hónapja érkezett új diákokkal ilyen komoly vállalkozásra szánni el magunkat, de elfogulatlanul állíthatom, hogy ezek a szereplők és az énekkarosak, hangszeresek igazán kiléptek a komfortzónájukból és tudásuk, szorgalmuk legjavát adva készültek sok-sok próbán keresztül erre a nagyközönség előtti előadásra. Talán csak az tudja felmérni, mekkora szervezést és koncentrációt igényel egy ilyen többféle szintet mozgató alkotásnak az előadása, aki már részt vett hasonlóban. A színpad összeállítása, a képek kivetítésének megszervezése, a paravános kiállítás, a hangosítás és a jelmezek gondos kiválasztása, a szereplők lelki felkészítése mind-mind olyan részfeladat volt, amit egy-egy kolléga vállalt magára. Ezúton is hálás köszönet mindannyiuknak! Valamennyi szereplő igazgatói dicséretben részesült munkája elismeréséül, valamint a 9. b osztály egy közös zsíros kenyér és tea-reggelin vett részt köszönetképpen.

Úgy láttam, a jó Isten áldó keze a kezdetektől fogva vezetett minket és talán eljutott az értő fülekhez az az üzenet, amellyel ezek a fiatalok érkeztek az iskola közönsége elé azon a borongós kedd délelőttön. Adja Isten, hogy ennek az ünnepségnek az érdemszerző mivolta valamennyi diákunk lelkében elkezdje a jobbító, formáló, alakító munkát! Kérjük, hogy ez a lelkület és szellemiség dolgozzon belül bennünk és csak vigyen előre! „Ahol a kincsed, ott a szíved is" - ezt mondta Ferenc a legvégén.

(fotók: Nagy Tamás)

T.M.

Szeptember 20-án, kedden a Liska Vegyeskar néhány képviselője részt vett az Angyalkert Óvodának, intézményegységünk legújabb tagjának első szentmiséjén.

A havi rendszerességgel bemutatott szentmiséken a többi tagintézmény diákjai is segédkeznek majd. Dr. Novák István főigazgató atya nagy szeretettel szólította meg az előcsarnokban az oltárt körülülő csöppségeket, és az ő nyelvükön beszélgetett velük a templomok fontosságáról, a jócselekedetekről és a szeretteinkért mondott imáról. Baginé Szalka Eszter kórusvezető irányításával a középiskolás diákok gondoskodtak a zenei szolgálatról. Éneküket hangszerekkel is kísérték a kicsinyek legnagyobb ámulatára.

A havonta bemutatott szentmisék nagyszerű alkalmat adnak arra, hogy a résztvevők megtapasztalják az összetartozás szépségét, azt az erőt, hogy mindannyian ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk: kicsik és fiatalok, óvónők és gondnokok, tanárok és ministránsok egyaránt.

(fotók: Óvoda)

T.M.

Harmadik alkalommal rendezték meg 2016. október 5-én, Szolnokon, az Országos Haditorna Versenysorozat, Jász-Nagykun-Szolnok megyei döntőjét.
A megyéből 12 iskola 20 csapata mérte össze tudását és fizikai állóképességét. Iskolánkat egy 4 fős fiú csapat (Kókai Olivér, Lajti Szabolcs, Varga Péter és Tóth Mihály mind a 12.E osztály tanulói) és egy 4 fős lány csapat ( Zornánszki Petra, Szikszai Izabella 12.E, valamint Sütő Cintia 12 D. és Árvai Dóra 11. D ) képviselte.
A verseny többek között akadálypálya, lövészet, tájfutás, elsősegély nyújtás, szellemi totó, váltó futás, kézigránát dobás, tereptan számokból állt. A fiú csapat 6. helyezést ért el, míg a lányok összesítettben 18., de a lányok mezőnyében (3 csapat) első helyezettek lettek. Munkájukat köszönjük, az eredményekhez pedig gratulálunk.

http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=40340

B. F.