A veronai buszbaleset mélyen megérintette egész Magyarországot: a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjait és tanárait szállító jármű az autópályán egy oszlopnak csapódott január 20-án éjfél előtt, majd eddig tisztázatlan okokból kigyulladt. A tragédiában tizenhatan vesztették életüket, köztük volt több sportoló, kísérő szülő, tanár.

A január 23-i hétfői napot Orbán Viktor miniszterelnök nemzeti gyásznappá nyilvánította. Félárbocon volt a nemzeti lobogó a budapesti Kossuth téren, az ország legnagyobb harangja az áldozatokért zúgott a Szent István Bazilikában, feketében az egész nemzet. Vasárnap minden hazai szentmisén imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért, a sérültek gyógyulásáért, a gyászoló családtagokért.

Egész Magyarországot felölelő nemzeti összefogás bontakozott ki a tragédia nyomán. Aki tud, segít, aki fel tudott ajánlani bármilyen enyhítő gyógyírt, megtette. Külhoni magyarjaink szinte azonnal ott voltak a baleset helyszínén, példaértékű a segíteni akarás.

Városunk lakosságát is megrázta a fiatal életeket követelő baleset híre. Hétfőn a közintézmények feketébe borultak, Pócs János országgyűlési képviselő és a Lehel Vezér Gimnázium is megdöbbenését és részvétét fejezte ki a Jászság nevében a legnagyobb internetes közösségi felületen. A város legnagyobb tanulói létszámával dolgozó Jászberényi Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Középiskola Liska József Tagintézményében rádiós megemlékezésben rótták le kegyeletüket az áldozatokhoz hasonló életkorú tanulók. Taczman Andrásné hittantanár elmondta, hogy „ma a gondolataink az élet és halál mezsgyéjén időznek: reggel elindulunk, de vajon célba érünk-e? Isten az élet és a halál ura. Nem mi határozzuk meg, hogy mikor születünk, életünk végét sem mi döntjük el. Amikor fiatalokat búcsúztatunk, önkéntelenül feltesszük a kérdést: dehát miért? A válasz egyedül Istennél van” – hangzott el a pedagógus gondolatsorában. Kiemelte, hogy ma is vannak hősök, akik bátran, áldozatot hozva tudnak élni és meghalni. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – ahogy tette Antal Köz Béla pedagógus, aki több diáknak is megmentette életét, sajátját pedig önfeláldozóan adta értük, vagy tette az a diák, akit vészkalapáccsal a kezében találtak meg, ő maga azonban már nem tudott kijutni.

Egy ilyen horderejű tragédia minden jóérzésű embert szomorúsággal tölt el, megállásra késztet. Újra kell gondolnunk értékeinket, hogy mi a fontos, és hálásnak lenni a megadatott mai napért, az élet legapróbb ajándékaiért is és megérteni, hogy az élet nem magától értetődő dolog. Az élet isteni kegy, a létező legnagyobb ajándék. Az élethez így is kell viszonyulnunk. És mások életéhez is, mert az ő életük is Istentől származó ajándék. Fiataljainkért dolgozunk, az ő javukért és boldogulásukért teszünk minden nap. Aggódunk értük, féltjük őket, szeretjük őket. Egy ilyen trauma arra is figyelmeztet, hogy növekedjen bennünk az egymásért vállalt felelősségérzet, odafigyelés, körültekintően kell cselekednünk minden helyzetben. „Kedves fiatalok! Mindannyiótok eddigi életét köszönjük a Mindenhatónak! Ismeretlenül is búcsúzunk tőletek! Viszontlátásra odaát!” – zárta le gondolatait, kimondva ezzel valamennyiünk legbelsőbb gondolatait. 

A Jászság és Jászberény város osztozik az elhunytak hozzátartozóinak fájdalmában!

A Jézus Neve tiszteletére szentelt Barátok templomának egyházközsége hagyományosan január első vasárnapján ünnepli templombúcsúját. Idén ez az újév miatt egy héttel későbbre, január 8-ra esett.

A még karácsonyi díszbe öltöztetett templom főoltárképén látható a titulus, a Barátok templomában ezen a freskón a karácsonyi  ünnepkörhöz kapcsolódó jelenet rajzolódik ki: Jézus templomi bemutatását, névadását és a nemzetek képviselőinek térdhajtását szemlélhetjük. Az Újszövetségben olvassuk: „Ezért Isten olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.”

A búcsúi szentmisét celebráló dr. Novák István plébános atya köszöntötte az ünneplő közösséget, akiknek élén az egyházközségi testület is megjelent. Bár Jézus nevének segítségül hívását a hívek az egyház születése óta gyakorolták, csak a későbbi évszázadokban, a középkorban terjedt el tisztelete. A szentbeszédet Taczman András diakónus mondta. Beszédét olyan szentírási idézetekre építette, amelyek Jézus nevének tiszteletére buzdítanak. Jézus neve héberül azt jelenti, hogy „Isten megszabadít”, így ez a legdrágább és egyetlen örökségünk, az a név, amelynek szellemében az apostolok elkezdték terjeszteni az örömhírt és Jézus tanítását. Ezek a külsőleg szegény, nincstelen, gyenge emberek, de belsőleg gazdag és erős hittérítők Jézus nevének erejéből olyan hitet kaptak, hogy édes igába tudták hajtani a műveltségükre büszke görögöket, a hatalmukkal kérkedő római birodalom embereit, és megszelídítették a pogányok eldurvult szívét. Jézus nevében ördögöket űztek ki, új nyelveken szóltak, a betegeket meggyógyították. Péter apostol volt az, aki először hirdette Jézus nevének üdvözítő hatékonyságát: „a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj föl és járj!” A diakónus emlékeztetett, hogy Jézus szent nevéből merítettek erőt Budavár visszafoglalásánál eleink, az egri várat védő hős asszonyok és születetett meg őseink szívében az elhatározás, hogy a törökök által lerombolt templomot, melyet áldozatos munkával újjáépítettek, Jézus Szent Nevére szentelik.

Jézus nevének segítségül hívása imánk során is segítségünkre van. Jézus maga mondta, hogy bármit kérünk az Ő nevében az Atyától, megadja nekünk. Nem önmagának a névnek van értéke, hanem annak, amit kifejez: aki ezt a nevet bizalommal segítségül hívja, Jézus megtestesülésére, kínszenvedésére, halálára és feltámadására hivatkozik. Jézus nevében elmondott imáink végtelen érdemeire, megváltásának művére, méltóságára támaszkodva szállnak fel az Atyához.

Szentbeszéde végén a diakónus kiemelte, mit is jelent búcsút nyerni a templom főünnepén, elbúcsúzni a már megbocsátott bűneinkért járó ideig tartó büntetésektől. „A mai napon különösen rádöbbenünk arra, hogy milyen nagy áldás számunkra a templom. Nekünk, jászoknak, különösen kedves az imádságtól átitatott falak között együtt ünnepelni, Istennel találkozni. A búcsú azonban nemcsak a templom, hanem az egyházközség ünnepe is. Ezen a napon a közösség ünnepel, amelynek a keresztség által tagjai lettünk. Esztendőről esztendőre rádöbbenünk arra, hogy mindnyájan nemcsak a városnak, hanem egyházközségünknek is tagjai vagyunk. Nemcsak az köt össze minket, hogy a városban lakunk, hanem az is, hogy a keresztségben Isten gyermekei, „testvérek” lettünk” – hívta fel a figyelmet összetartozásunk tudatára a szónok. Végül buzdított a hétköznapi szentmise-látogatásokra is, hiszen ez egy egyházközség életképességének és életrevalóságának fokmérője. „Adja Isten, hogy őseink Jézus nevébe vetett töretlen hite és bizalma ma is lelkesítse híveink szívét! Szerető gonddal becsüljük meg, óvjuk és védjük templomunkat! Így váljék a mai templombúcsúnk mindannyiunk örömére és lelki üdvösségére!” – zárta le gondolatait.

A szentmise felemelő hangulatát Sisa Menyhért kántor összeállítása emelte, aki őseink karácsonyi énekeiből válogatott össze ünnepi énekrendet. A búcsúról hazatérve a templomajtóban Ilonka Boldizsár pékmester által készített bibliakenyérből ehettek kóstolót az ünneplő hívek.

Iskolánkban hagyománnyá vált, hogy decemberben több programon keresztül készülünk együtt a karácsonyra, Jézus születésére. Idén is sokféle tevékenység közül választhattak tanulóink, ki-ki érdeklődési körének és tehetsége kibontakoztatásának is találhatott megfelelő alkalmat.

December 19-én kézműves délutánt szervezett az iskola diákönkormányzata. Lehetőség nyílt az ügyes kezűeknek üvegfestésre, gyöngyfűzésre, ajándékok és díszek készítésére. Az alapanyagokról a diákönkormányzat gondoskodott, az egész alkalmat pedig Pólyáné Balla Julianna tanárnő fogta össze.

Adventi műveltségi vetélkedőn mérhették össze tudásukat az osztályok csapatai. A vetélkedő feladatait Magyar Zsolt, Pernyész Anita és Bencsik Ferenc igazgatóhelyettes állították össze. A játékosok élvezték a megmérettetést, és közben még finom falatokat is eszegethettek a DÖK jóvoltából.

Az utolsó tanítási napon, december 21-én a Barátok templomában vettünk részt közösen a karácsonyi ünnepségen. Baginé Szalka Eszter kórusvezető tanárnő irányításával iskolánk vegyeskara tudása legjobbját adva mindent megtett, hogy széppé és bensőségessé tegye mindannyiunk számára az ünnepi várakozást. A verses-zenés összeállításban iskolánk 9-11. osztályos tanulói vettek részt. Elsősorban az első karácsonyi történetet és az új élet születésének örömét járták körbe a választott szövegek, amelyeket a 10. d és a 10. e osztály tanulói olvastak fel. A saját hangszerelésű énekek között szerepelt több száz éves hagyományra visszatekintő és egészen modern is. Mind ezt hirdetette: „A kegyes Jézuska minekünk elhozta a váltságot!”

Dr. Novák István főigazgató atya beszédében Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényére hivatkozott. Utalt arra, hogy olyan karácsonyi ünneplést teremtsünk, ahol a szereteté, az emberi léptéké és az egymás felé fordulásé a végső szó. Közös éneklésre buzdítottak az énekkarosak mindenkit, együtt zengtük régi karácsonyi énekeinket, majd minden osztály képviselője átvette a jelképes karácsonyi ajándékot, a szaloncukrot.

November 19-én, szombaton este különleges és eddig előzmény nélküli esemény részesei lehettek a bálozók: a Jászberényi Katolikus Iskola Nagyboldogasszony és Liska József Tagintézményeknek a végzősei szalagavató bált tartottak a néhány hónappal ezelőtt átadott új Nagyboldogasszony-tornacsarnokban.

A hat végzős osztály két turnusban mutatta be táncait. Ünnepségünket megtisztelte jelenlétével Szatmári Antalné alpolgármester asszony, dr. Kiss András, a Liska József Alapítvány kuratóriumi elnöke, Antics István, a Lehel Vezér Gimnázium igazgatója és saját tagintézményeink igazgatói, Demeter Sándor és Szabó László. Mindkétszer dr. Novák István főigazgató atya köszöntötte az egybegyűlt végzőseket, ünneplő családtagokat, kollégákat, barátokat. Kiemelte, hogy a rendezvény hagyományteremtő szándékú: az összevont katolikus iskola történetében először rendezik meg a nívós eseményt saját épületben, és a tervek szerint így lesz ez a jövőben is. Hárompillérű rövid beszédében először egy vallásos igazságot tárt az érettségi vizsga előtt álló fiatalok elé: másnap lezáródik az egyházi év, Krisztus Király ünnepe lesz. Ferenc pápa lezárja az Irgalmasság évét. Nekünk, az egyházi iskola közösségének az a legnagyobb értékünk, ahogy egymással bánunk, amennyi irgalommal egymás iránt viseltetünk. Majd egy közmondással folytatta: aki másnak vermet ás, maga esik bele. A rosszindulat soha nem tesz boldoggá, így a most átadott szalag is jelkép, erre figyelmeztet: megköt a jóra, csokorba fonja a jót. Végül egy vicces grafiti feliratot idézett: „Olyan őrülten sietek előre, hogy néha még magamat is lehagyom.” Az atya figyelmeztetett, hogy miközben sietünk elérni céljainkat, dolgozunk az álmainkért, legyen időnk az élet esszenciáját is megélni: észrevenni a fák ragyogó színét, a Hold világító fényét, az élet tündöklő jóságát. „Tirátok is vigyázzon a Jóisten és a Boldogságos Szűz Mária!”- kért áldást a végzősekre.

Ezután megáldotta a szalagokat, majd az osztályfőnökök sorban feltűzték diákjaik most elkészült ballagási ruháira az elmúlt négy év lezárását jelképező szimbólumot. A Liska József Tagintézmény 12. a osztályosaira Pataki Róbertné, 12. b osztályosaira Sárközyné Nagy Edit, 12. d osztályosaira Pólyáné Balla Julianna, 12. e osztályosaira Zeke Lajos, 12. g osztályosaira Koczka Ferenc, a Nagyboldogasszony Tagintézmény 12. a osztályosaira pedig Deme Gábor osztályfőnök tűzte fel a szalagot. Hallhattuk Reményik Sándor Ha egyszer című versét Nagy Gyöngyvér előadásában és a Nagyboldogasszony Iskola végzőseinek szívhez szóló tolmácsolásában és saját hangszerelésében Mika Happy Ending című zeneszámát.

Majd ezután következett az este fénypontja: felnőtt korba lépő fiataljaink elegáns és alkalomhoz illő ruhákban bemutatták táncaikat a nagyérdeműnek. Láthattunk hagyományos bécsi keringő formációkat, rocky-t és szamba mixet. A táncpedagógusok között pedig Fehér Csaba, Móri Krisztina, Szabó Roland és az egyik végzős Nagyboldogasszony Tagintézménybe járó diák, Török Rebeka is megjelent. Az időnként szellemes, vicces megoldásokat sem nélkülöző produkciók felemelőek és egyben meghatóak voltak: a hozzánk még szinte gyermekként érkező tinédzserek a felnőttkor küszöbére értek, az egyik mérföldkövet jelentő érettségi vizsga előtt állnak.

Az ünnepséget követően a végzősök pohárköszöntőjére és közösen elköltött vacsorájára került sor az iskola ebédlőjében, majd hajnalig ropták a táncot az ünneplők.

Fotók: Nagy Tamás

Iskolánk Vegyeskara immár hagyományosan végez szeretetszolgálatot a karácsonyra való felkészülés részeként a Szent Klára Idősek Otthonában.

Idén december 14-én érkeztünk Baginé Szalka Eszter kórusvezető tanárnő irányításával az idősek ünnepét szebbé tenni. A verses-zenés összeállításban iskolánk 9-11. osztályos tanulói vettek részt. Elsősorban az első karácsonyi történetet és az új élet születésének örömét járták körbe a választott szövegek.

A saját hangszerelésű énekek között szerepelt több száz éves hagyományra visszatekintő és egészen modern is. Mind ezt hirdetette: „A kegyes Jézuska minekünk elhozta a váltságot!” A meghatott és könnyeivel küszködő közönség velünk énekelte régi magyar karácsonyi énekeinket, de az idősek vendégszeretete, tisztaszívűsége, hálája diákjainkat is mélyen megérintette. Beláthatatlan az a jobbító hatás, amit egy ilyen élmény az arra nyitott és fogékony fiatalok lelkivilágában el tud érni.

A távollévő igazgatónő, Vargáné Deme Katalin helyett Buschman Éva köszöntött minket és adta át az idősek kézzel készített ajándékát, egy dióhéjból összeragasztott gyönyörű karácsonyi gyertyatartót.

Iskolánk vezetősége, pedagógusai és valamennyi diákja nevében kegyelemteljes, áldott karácsonyt és boldog új évet kívánunk az Otthon minden lakójának és dolgozójának!

Iskolánk vegyeskara november 28-án, hétfőn a Jászberényi Katolikus Iskola Angyalkert Óvoda Tagintézményében köszöntötte az Adventet az ünneplő apróságokkal.

Baginé Szalka Eszter kórusvezető tanárnő irányításával érkeztünk meg reggel a legújabb tagintézménybe. Az ünnepi díszbe öltözött óvodában már várták a középiskolásokat meleg teával, kávéval, zsíros kenyérrel.

Az aulában kialakított szentmiséző helyre sorban megérkeztek a kisgyermekek és a szentmisét bemutató atya a Főtemplomtól, Zsova János is. Az atya rendre megszólította a szentmise közben a gyerekeket, beszélgetett velük az Advent lényegéről, a koszorú jelentéséről, a szentmise éppen aktuális részéről. Az ünnepi időszakhoz illő zenei szolgálat elnyerte az óvodások tetszését, a Mikulás-énekbe ők is szívesen bekapcsolódtak.

Végül az atya megáldotta az adventi koszorút, közösen meggyújtottuk az első gyertyát és a kicsik előadásában hallhattunk egy karácsonyváró verset is.