Iskolánk sok eszközzel próbálja feldobni a tanulás-tanítás könnyen monotonná váló hétköznapjainak ritmusát. Ennek ékes példája volt a múlt héten a Kémek hídja című amerikai film megtekintése. A végzős diákok év elején tanultak a hidegháború időszakáról történelemből és Pataki Róbertné tanárnő szervezésében mélyedhettek el a „kémek és tárgyalástechnika” világában.

Otóber 06-án ismét az Operakaland keretein belül diákjaink Puccini:Bohémélet című operáját tekinthették meg a budapesti Erkel Színházban Baginé Szalka Eszter tanárnő szervezésében. Tanulóinknak nagyon tetszett az előadás, igazi kikapcsolódás volt mindenki számára.

(fotó: https://www.jegy.hu)

Az iskolai DÖK és az Osztályfőnöki munkaközösség osztály tisztasági, rendezettségi, illetve dekorációs versenyt hirdet. A bíráló bizottságban Magyar Gézáné igazgatóhelyettes asszony, Magyar Zsolt tanár úr, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője és a DÖK képviselője vesz részt. Eredményhirdetésre és jutalmazásra a félév, illetve a tanév végén kerül sor.

Október 9-én, vasárnap Böjte Csaba ferences szerzetes testvér Jászberénybe látogatott. A délelőtt 10 órai szentmiséről szeretnénk néhány szóban szólni, ahol a rengeteg érdeklődő között iskolánk diákjai és tanárai is ott voltak a Barátok templomában.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. Böjte Csaba civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült. A ferences rendbe még a Ceausescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték. Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.

Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is. Az alapvető életfeltételeken kívül taníttatásukkal is foglalkozik, melybe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.

Jászberényi szentbeszédében a cselekvő szeretet fontosságára figyelmeztetett minket. Merjünk dolgozni, cselekedni, tenni, ne csak a négy fal között bezárkózva éljünk! Ne egy rákos sejtként szívjuk el az egészséges részektől az életet, hanem igenis adjuk hozzá azt, amiben jók vagyunk! Merjünk kimenni a kispadról a pályára, tanulni, egyetemre jelentkezni, vállalkozást indítani, virágot vinni a kiszemelt lánynak, családot alapítani! Tűz legyen a szívünkben! Adja Isten, hogy éljünk, lendülettel, energiával!

Csaba atya nagy szeretettel megköszönte iskolánk minden tanárának és diákjának, családjaiknak a nagylelkű adományokat, a gondosan megszervezett gyűjtést! Közel 300 000 Ft gyűlt össze a Liska Tagintézmény gyűjtésében, ami nagyon szép és jelentős összeg ilyen nemes célra. „Hálás szeretettel köszönöm a kedves jászberényi testvéreink jóságát, gyermekeinkhez lehajló nagylelkű szeretetét! Szívem minden erejével imádkozok értük, kérem a jó Istent, hogy áldja meg e nagylelkű közösséget! Imádságos szeretettel: Csaba testvér.” Másnap délután indultak vissza és vitték el az adományokat a rászoruló gyerekeknek.  

(Fotó: Jászkürt Újság)

T. M.

Elkezdődött az október hónap, a rózsafüzér hónapja. Ti is minden délután jártok rózsafüzért imádkozni közösen az osztálytársaitokkal a Barátok templomába. Ehhez szeretnénk most egy kis segítséget adni. A világ katolikusai az év két hónapját ajándékozzák kiemelten a Szűzanyának: májust, amikor litániákkal dicsérik az Istenanyát és októbert, amikor a szentolvasót imádkozzák odaadóbban.

     A rózsafüzér – rosarium, jelentése rózsakert – hagyományos katolikus imádság, a szegények bibliájaként is ismert. Az anyanyelvű szentírás elterjedése előtt a rózsafüzértitkok átelmélkedése jelenítette meg nap mint nap az egyszerű ember számára Jézus Krisztus életének legfontosabb mozzanatait. Az éppen ezért „szentolvasóként" is emlegetett rózsafüzér története 1214-ig nyúlik vissza, amikor Szent Domonkos a Szűzanyától – a Rózsafüzér Királynőjétől – egy csodajelenés alkalmával, Prouille-ben ajándékul kapta. Nevének eredete az első rózsafüzérektől ered, amelyeket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készített a Szűzanya számára rózsakoszorúnak.  

A XVI. századtól a korai XX. századig a rózsafüzér szerkezete nagyrészt változatlan maradt: akkor még tizenöt titok volt – az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges rózsafüzérek öt-öt titkaival. A XX. században aztán kiegészült a Fatimai imával, amely a Dicsőségek mellett lezárja a tizedeket. Az ima jelenkorig terjedő fejlődését mutatja, hogy 2002-ben II. János Pál pápa öt új titkot vezetett be, a világosság rózsafüzérének titkait.

Vértanú püspökünk, Boldog Scheffler János az 1944. évben kiadott harmadik körlevelében a májusi könyörgések elrendelésével hívja fel a rózsafüzér imádkozásának fontosságára a figyelmet. A második világháború szorongattatott idejében a következőket írja híveinek: „Vannak az emberi életben csapások, veszélyek és szorongattatások, amelyekből emberi erővel ki nem szabadulhatunk. Ilyen a most dühöngő második világháború, amely mindjobban közeledik felénk. Emberek tudnak tűzvészt okozni, de az ő bűnük révén keletkezett borzalmas vér- és tűzvészt megszüntetni nem tudják. Csak magasabb kéz segíthet rajtunk: a gondviselő Istené, aki előtt nincs különbség kicsi és nagy népek között. Ez a jóságos kéz ezer éven át megtartott bennünket. Most is csak benne bizakodhatunk. Istennek szerető atyai karjába kell kapaszkodnunk."

Az Atyához az út a Boldogságos Szűz Mária által vezet. Az egyházatyák tanítása szerint Isten minden kegyelmet, irgalmat és áldást az Ő anyja kezébe helyezett, minden javát általa osztogatja: egyeseknek, a nemzeteknek és a kereszténység nagy családjának egyaránt.

E jóságáról beszélnek kegyhelyeink, ahol Szűz Mária annyi testi és lelki beteget gyógyított meg és ahonnan ma is árad szerető, segíteni akaró szeretete. Loreto, Lourdes, Máriazell, Máriaradna, Máriapócs és a többi búcsújáró helyek ezt hirdetik nekünk. A Boldogságos Szűzanya anyai szeretettel bátorít bennünket, hogy közbenjárását kérjük. Szinte kínálja anyai segítségét.

Tegnap Rózsafüzér Királynője búcsúját ünnepeltük a Barátok templomában. Egy hosszú hagyományokra visszatekintő ünnep ez az ősi ferences templomban. Egyúttal ez az ünnep volt tanáraink első lelki napja is a tanévben. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek atya szentbeszédében rámutatott a rózsafüzér üdvöt hozó érdemeire: az élet teljességét tekinthetjük át általa, hiszen Jézus fogantatásától haláláig, majd dicsőséges feltámadásáig terjednek a titkok, a születéstől a halálig, majd a feltámadásig, a kezdettől és a végig, az alfától és az omegáig. Mivel egy végtelen körkörös füzérről van szó, nincs megszakítás, ott kezdődik újra, ahol látszólag véget ér.

Az érsek atya utalt arra is, hogy a rózsafüzér imádkozása nagyon komoly megtartó erő: amelyik családban együtt imádkozzák, az biztosan nem hullik szét.

Végül a fiatalokhoz, a diákokhoz szólt: a MOST fontosságára figyelmeztet minket a sokszor elismételt kérés – „Imádkozzál érettünk most és halálunk óráján!” Nem a múltra való visszaemlékezésben és nem is a jövőről való álmodozásban kell élnünk, hanem a MOST döntését kell jól meghoznunk, mert az roppant fontos az eljövendő szempontjából. Legyen hála a Boldogságos Szűz Máriának, lelki támaszunknak örömünkben, bánatunkban! Vezessen mindannyiunkat Jézus Krisztushoz!

Boldogasszony, nézz ránk a magas egekből,
áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből.
Nemzetek Anyja! Add nekünk e földet!
Magyarok Nagyasszonya! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket,
viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
ne érezzük soha a hontalanságot.
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
ez legyen örökre a mi Szent Országunk.
Legyen minden magyar a Te Fénygyermeked,
pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted!

 T. M.

Szeptember 10-én, szombaton iskolánk énekkarának néhány tagja részt vett a „Fiatalok a keresztény Európáért” mottójú, országos gitáros ifjúsági találkozón Budapesten, a Margitszigeten. A meghívást Soltész Miklóstól, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár úrtól kaptuk, az augusztus 31-i tornacsarnok-átadási ünnepségen és szentmisén való szereplésünkért. Kilencen képviseltük iskolánkat. A találkozón olyan Istent dicsérő énekek és zenék hangzottak el sok-sok gitáros előadásában, mint amilyeneket közös szentmiséinken, például az évnyitón és az évzárón ad elő a Liska vegyeskar.

Amellett, hogy sok ötletet és ösztönzést kaptunk a további közös zenéléshez, néhány gondolatban szeretnénk beszélni az ott elhangzottakról.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Palánki Ferenc püspök atya mutatott be szentmisét. Böjte Csaba ferences atya, az erdélyi árva gyerekek védelmezője beszédében pedig szentek példája alapján arra biztatott, írjuk tovább Krisztus evangéliumát. Egyébként Böjte Csaba testvér Csobánkáról indult útnak reggel fél hatkor egy zarándokcsoporttal, hogy a mintegy húsz kilométeres úton imával, énekkel felkészülve érkezzenek meg a találkozó helyszínére, a Margitszigetre.

A találkozóra az egész országból és a határon túlról – Burgenlandból, Székelyföldről és Lengyelországból – is érkeztek fiatalok. Elsősorban katolikus iskolák diákjai töltötték meg a sorokat.

A püspök atya szentbeszédében elmondta, hogy ma divat szidni a korunkat, mondván, nem lehet keresztény módon élni, önzetlenül szeretni, mert könnyen kihasználnak minket, visszaélnek szeretetünkkel. Elfeledkezünk arról, hogy mindig „mai” világ volt, s az embernek abban a korban adatik meg, hogy cselekedjen, hogy tegyen a világért, amelyben él.

Majd a találkozó mottóját –„Fiatalok a keresztény Európáért” – idézve megfogalmazta: az ember az, aki keresztényként képes megszentelni földrészünket. Mégpedig az az ember, akinek szívében ott él Krisztus.

De mikor leszünk jó keresztények? Mikor leszünk jó emberek? – ez volt a szentbeszéd fő kérdése. Akkor vagyunk jó keresztények, ha ez látszik rajtunk, ha cselekedeteinkben azt utánozzuk, ahogyan Krisztus élt az emberek között. Ha a mi szemünk is megnyílna, mi is éreznénk Jézus megkülönböztetett szeretetét életünkben. Az ember azonban önzésében elzárkózik a szeretet befogadása elől, amikor az vezeti az életben: „előbb az én boldogságom, aztán jöhetnek a többiek”. Könnyebb a tablet mögé beburkolózni, páncélokat növeszteni. De ez a forradalmian új gondolkodás az, amit Jézus kér tőlünk: ahelyett, hogy azon gondolkodnánk folyton, hogy mi lesz velünk, miért ne lehetne az az első, hogy mi lesz ővele, mi lesz a másik emberrel, a felebarátommal? Ezt tette az irgalmas szamaritánus is a bajba jutott, megvert emberrel. Legyen idő odaállni a másik ember mellé, akár szótlanul is csak mellette lenni! Ez az isteni szeretet feltétel nélküli, nem ragaszkodik formákhoz.

Erre a hétre ezt a gondolatot ajánljuk: Milyen gyümölcsöket terem az életem, megvannak-e életemben a szeretet apró gesztusai? Krisztus ugyanis erre hív minket. Azt kéri, hogy az ő szeretetével közeledjünk a világhoz, életformát kér tőlünk, sőt, a szeretet parancsát adja.

Ha akár csak pici jelzéseket, apró gyümölcsöket, de tudunk adni, tudunk hozzátenni a világhoz... ettől lesz keresztény Európa – hangsúlyozta a szónok, majd így szólt a fiatalokhoz: bízunk bennetek, várunk rátok. Ti a jelen kincsei vagytok, rajtatok múlik, hogy keresztény lesz-e Európa, Magyarország jövője, megjelenik-e benne Krisztus szeretete.

T. M.